Ma kimentem a kelenföldi vasútállomásra, hogy bevárjam Nórit. Épp Tenacious D-t hallgattam, amikor odajött hozzám egy csávó ( nem csöves ), hogy nincs se pénze se semmije, csak a személyije, ami a zsebében volt, ugyanis elaludt a vonaton, és mikor felébredt nem volt ott a táskája. Nem tudtam neki segíteni mert csak a diákom, meg a bérletem volt nálam, azon kívül egy árva buznyák se. Azon gondolkodtam, hogy ha ez igaz, akkor milyen durva már: elalszol fél órára, és valaki odamegy melléd, lenyúlja a táskádat, és a körülötted ülők, meg vagy nem veszik észre, vagy csak szimplán nem akarnak róla tudomást venni. Ezért is gondoltam, hogy lehet, hogy kamuzott. Mondjuk eléggé pánikban volt szegény szerencsétlen. Az ilyen helyzeteket próbálom elkerülni, ugyanis ha adnék is, mégiscsak nem a saját pénzem, hanem a szüleimé, amivel nem rendelkezhetem csak úgy szabadon. Ilyenkor mi a helyes döntés?

Hehe, bedőltél. Alap, hogy kamu. Ha nem lenne az, akkor nem hozzád menne. Nekem is volt szerencsém találkozni efféle trükkökkel, de vagy jót röhögtem a srácon, vagy mondtam neki, hogy ne kamuzzon és esetleg akkor kap. Kedvenc sztorim, amikor Petivel odajött hozzánk egy csöves, aki nyiltan mondta, hogy neki fröccsre kell a pénz, nem fog hazudni, azt akar venni, ha adunk neki adunk, ha nem odébbáll. Szerintem sokkal tisztességesebb, mint hazudni és becsapni a hiszékeny ember, esetedben téged. Amúgy valóban durva, ha ellopják a cuccod mellőled, de akkorsem pont “csak egy személyi maradt nálad” Túl átlátszó, szerintem.
Másik kedvenc trükköm: keleti, srác jön, mondja: huu tudnál segiteni, már csak 152,56 ft kell a jegyemre Kecskemétre/Szegedre…. Na, ez is kamu, általában!
Nóritól is kért már két egyetemista srác alkoholra. Én meg szemét vagyok, és nem adtam volna neki így se úgy se
de én igen mert láttam rajtuk ha én kérnék ők is adnának,ha más nem a két szép szememért..