Hello világ!
Igen hello, minthogy a cím is mutatja. Igen én, megint én, már sokadjára. Ne kérdezzétek miért, mert én sem tudom igazán. Talán a régi szép idők emlékére, talán mert hiányzott, nem tudom. Egyszerűen csak jött, mert így akaródzott.
Rég írtam bármit is. Sajnos az elmúlt időszak, kicsit több, mint fél év, szorgoskodással, tanulással, munkával telt. Mondhatni, az íróasztal lett az otthonom. Sokszor éjszakákat görnyedtem a rajztábla felett, elment jó pár óra tanulással, mert ugye egyetem, ez kellett nekem. De nem panaszkodhatom igazán, mert szeretem. Szeretem az egyetemet, a nagyvárost, az önálló(bb) életet, a szülőktől elszakadást. Nem rossz dolog ez, már megszoktam, csak az eleje, az nem ment igazán.
Már járok szórakozni is, vicces az első félév kicsit félresikerült e téren. Persze most is csak mértékkel. Már jobban esik néha egy forró tea egyik kedvenc helyemen, vagy egy pohár sör melletti beszélgetés. Persze hiányoznak néha a régi idők. De az emberek változnak. Én is, ti is, mint mindenki. És ez így van rendjén. Csak figyeljünk egymásra, ez a lényeg.
Remélem, akik régen is, most is figyelnek majd rám. Megígérem én is fogok rátok. Addig is köszi, innen az albiból. Léptem geodáziát meg statikát tanulni…
Bejegyzés vége
Üdv ismét! Ment a visszalink. Egyébként meg jó látni, hogy újra blogolsz.
Mikulás visszatér hogy tarkón basszon péklapáttal
Legalább látszik hogy még élsz:D
p.s: a tea azert rumos?
köfi kif nyufika…