A sors iróniája

Tudjátok milyen is ez. Vázolom a helyzetet. Évközben nyavajgok, hogy nincs időm szórakozni, vagy bulizni kicsit, viszont sokan hívnak. Most van időm, azt mondom még pénzem is (bár a hétvégére már elfogyott), de ilyenkor nincs buli. Fesztiválozni nem tudok, lenne egy-két koncert amire elmehetnék, bár nem vágyálom, viszont most senki sincs szinte itt, hogy elmenjünk egyet koccintani vagy valami.

Feljöttem Pestre, hogy itt majd csak lesz valamilyen nyári munka, de eddig semmi sincs. Rengeteg hirdetésre jelentkeztem, de mindengyik vagy átverés volt, vagy nem kaptam visszajelzést. Mehettem volna egy konzolos boltba feltöltögetni a webáruházba az árukat, de mihelyst felhívtam, közölték hogy már rég betöltötték az állást. De akkor minek hirdetik meg? Most az az egyetlen reményem, hogy Nóri elmegy bébiszitternek, és esetleg én is mehetek, de inkább neki jöjjön össze, neki nagyobb szüksége van a pénzre. Remélem a közeljövőben sikerül valamit találni.

Örülök viszont, hogy a jövő hét új cuccokban gazdag lehet. Úgy néz ki végre egy Playstation 2 boldog tulajdonosa lehetek, valamint felajánlottak cserére egy szintén 5 húros bőgőt, méghozzá egy magyar terméket

Ennyi lenne, nem túl izgalmasak a napjaim most, viszont asszony süt halat meg krumplit, rohanok zabálni…

Baj van? Nincs, de még lehet…

Mielőtt elkezdeném leírni, azt amit szeretnék, mindenek előtt nézzétek meg ezt a bejegyzést. Mivel nem akarok más tollaival ékeskedni, nem szúrom be ide is a klipet, csak azért írok külön bejegyzést, mert nem akarok kommentekbe bonyolódni. Remélem megérted ZooLeee.

Szóval, mint láttátok, kijött az új Tankcsapda klip, igazi, tévében leadós video, nem valamiamerikás koncertklip. Először magát a kisfilmet venném górcső alá. Tetszik, tömören ezt tudom elmondani. A börtönös, vagy korbonctermes zenés betétek jók, végre nem ugrabugra az egész, mint pl. az Elektromágnesben, és a többi jelenetet is megértem, legalábbis számomra azt mutatja meg, mennyire is romlott ez a világ, persze ezt általában más dalaik témáját képezi, de itt legalább a klipben is megmutatják. Tetszenek az effektek is (mikor látszik pl. Lukács koponyája egy felvillans erejéig), egyszóval mondhatjuk, hogy valamit alkotott végre a rendező. De jelen esetben nem ez a legfontosabb, lássuk mit tud a dal.

Mivel én nem vagyok zenész, sem kritikus, csak egy egyszerű Tankcsapda “rajongó”, tehát nyilváníthatok értelmes véleményt szerintem. A zene alapja tetszik, nem egy bonyolult szösszenet, de a Tankcsapda sosem volt egy Dream Theater, szóval ezt megbocsájthatjuk. Először itt-ott kicsit kuszának éreztem, de két-három hallgatás után már nem zavarók az ütemváltások. A zenekarban mindig is azt szerettem, hogy a hangszerek jól kihallhatók, így nemcsak a lábdobok (már egyre erőteljesebben használja Fejes a duplázót),  hanem igen keményem a basszust is végre hallja az ember, még úgy is, hogy látszólag egy gitársáv van (pedig gondolom nem, csak ugye egy gitáros veszi fel a stúdióban az összeset). Annyit mondjuk elmondanék, hogy először abszolút nem mondtam volna rá, hogy tipikus TCS szám, és ha nem Lukács énekelné, talán ez még erősebb lenne, de azért szeretjük így is.

Tehát a klip, zene jó, lássuk a szöveget. Én azt mondom, hogy Lukács így túl a negyvenen kicsit kezd kimerülni, ha a témákból nem is (bár ez legtöbbször hasonló, nem baj, nem is lehet minden számban újat mutatni), de a rímeket, illetve egyes kifejezéseket már kicsit erőltetettnek érzem, de ez sajnos már az utóbbi lemezen is így volt. Az sem tetszik, hogy néha a mondatok szavai, szótagjai nem férnek el egy “sorban”, és kicsit kesze-kusza lesz egy versszak. De ezeken szemet lehet hunyni, ez legyen az új albumon a legrosszab szám, és akkor nem lesz baj. Én azt mondom, hogy a magyar mainstream zenei piacon, ez még mindig az egyik legjobb produkció, főleg a koncertek, persze van sokkal több jó zenekar, Subscribe például, de az öregeket sem kell elfelejteni.

Kíváncsian várom majd az albumot!

Sikeresen túlestem az állásinterjún. Az első benyomásaim jók voltak, sőt túl jók. Bár a blahán van az irodaház, mikor beléptem, kicsit “csórónak” éreztem magam. Mindenhol öltönyös fickók, kosztümös csajok ( nem öregek, tényleg jó fiatalok : ), iszonyat szép belső építészet, minden szép modern, főleg a harmadik emelet, ahol a konkrét cég tanyázik. LCD tv-k a falon, frankó bőrfotelek a váróban, mi kell még?

Aztán találkoztam a “főnökkel”, aki rögtön tegeződést javasolt, mivel ő is huszonéves. A kitöltött papíromon olvasta, honnan jövök, örült neki, mivel ő Bécsben született és élt is 13 évet, szinte földinek tekintett Bemutatta szépen a céget, kiderült, hogy gyakorlatilag egy dologgal foglalkoznak: a pénzzel, bővebben pénzpiac. Minden nagyon tetszett, csak egy a baj, hogy mivel ügyfelekkel kell úgymond tárgyalni, felmérni a pénzügyi helyzetüket, stb, csak az ügyfelek száma után kapunk fizetést. És tekintve hogy az első hónap amolyan gyakorló időszak lenne oktatással, próbanapokkal, nem nagyon kapnék fizut, és ugye nekem ez lenne most a legfontosabb.

Részben brókercég ez is, meg pénzügyi tanácsadás, nem tudom menjek-e, szerdán vissza kell hívnom, addig döntenem kell, illetve ők is döntenek, majd meglátjuk…

Felértem Pestre, bejöttem a lakásba, a padló összejárva, ezzaz! A router és a modem kábele felcserélve, ezzaz! Na ennek most az az eredménye, hogy a router-be hiába dugom bele a saját kábelét, nem kap áramot, lakótársan rosszul dugta össze őket, és meghalt a router, de legalábbis az adaptere. Nem értek hozzá, remélem nem komoly a baj, mert a modem adapterével működne a router is, pedig nem ugyanolyan feszültség kell hozzájuk. Hát 60 euro volt a router, amit én vettem, és most mehet a kukába. Még él a garancia, remélem tudnak kezdeni vele valami, ha nem Sz-nek vége. Gonosz leszek. Szerencse hogy a modemmel is tudok netezni, persze az asztalomig nem ér el a kábel, ez van, jobb a semminél. Fél ötre megyek állásnézőbe, addig pihenek egyedül.

Ja, tegnap söröztünk, jó volt, csak a vége felé már kicsit fárasztó. De mielőtt hazementem volna, találkoztam még két régi ismerőssel, jót dumáltunk. Ennyi

Az emberek begolyóznak, ha nem kapcsolódnak ki néhe, főleg ha minden napjuk monoton, négy fal között zajlik. De az ilyen emberek nem akarnak változtatni rajta. Miért? Persze, előfordul, hogy én is elzárkózom kicsit a külvilágtól, ez természetes, de akinek nem muszáj, az miért teszi? Még rosszabb, ha másokra is ráerőszakolja. Mire jó ez? Nem fogom fel.

A kikapcsolódásról annyit, hogy szeretett polgármesterünk bezáratta az egyik legtűrhetőbb beülős-iszogatós szórakozóhelyet, csak azért, hogy a saját hotelje mellé építtessen egy konditermet, és természetesen hogy ne legyen konkurencia.. Forgassuk meg még egyszer a kést a város haldokló testében, öljük meg a szórakozást. Nyáron Hopplá fesztivál? Vicces lesz, csak gotthárdi zenekarok, na jó lesz egy falusi is. Értem én, hogy kellenek a helyiek, jók is általában (az a két-három), de hogy mi értelme feléleszteni még két olyan zenekart, ami több, mint tíz éve nincs, és nem is voltak soha sikeresek (amennyire én tudom), és a fiatalok sem ismerik, azt nem tudom. Régen még voltak jobb koncertek, már az sincs. Kipusztul a kisvárosban az élet.

Hétfőn megyek állásinterjúra, irodai munkára, pénzügyi céghez, L.O.L.!!!

Ismét költözés! Nem most, a nyár végén, legalábbis nagyon úgy néz ki. Lakótársunkat nem tudtuk meggyőzni, hogy neki kéne lelépnie a lakásból, ezért mi megyünk. Pontosabban mindenki, mert ezáltal ő is kiköltözik természetesen. Kár mert jó helyen van az albérlet, elég jó állapotú, persze én felújított fürdőszobát meg konyhát szeretnék, de nem vagyok telhetetlen, de tény, hogy ennyi pénzért akár olyat is találhatunk. Persze csak akkor, ha időben elkezdjük keresni, nem úgy mint tavaly vagy azelőtt, mikor két-három hetünk volt lakást keresni. Két hónap a felmondási idő, egész nyárra marad lakás, addig keresünk szebbet-jobbat-olcsóbbat, ha találunk, immár négyen leszünk, remélem legalább ez rendben fog működni. Nem szeretnék megint szenvedni a feleslegesen megnézzett lakásokkal vagy felhívott tulajokkal, akik a megbeszélt napon lemondják. Új év, új lakás, új szomszédek, talán ez hoz változást??

Csak esik, esik és esik az eső. Már a harmadik napomat töltöm itthon, de eddig csak borús eget, megemelkedett vízszinteket és temérdek csapadékot láttam. Se buli, se haverok, se őrségi vásár, semmit ( az utóbbit bánom kevésbé ). Ami még rossz, hogy eddig a kevés szabadidőm most hirtelen nagyon sok lett, még itthon sincs semmi munka, ami lekötne, gondolkodtam azon, hogy nekiállok rajzolgatni, de nincs elég fény, és így ez sem kivitelezhető. Ebben a helyzetben persze viccesen hangzik, hogy én azon panaszkodom, hogy itthon nem tudok mit csinálni, miközben a környéken több száz ember homokzsákokat cipel, vagy szivattyúzza ki a vizet a lakásából, és sajnálom is őket. Talán be kéne szállnom a munkába??

A nyári terveimből meg egyre kevesebb akar megvalósulni. Munkát eddig még nem találtam ebben a pár napban, pontosabban még nem igazoltak vissza, vagy nyárra egyszerűen nem keresnek alkalmazottat egy normális helyre sem. Mindenképpen Budapesten szeretnék elhelyezkedni, de barátnőm lehet, hogy mégis itt marad melózni, így egyedül nem sok értelme lenne két hónapot fennt lennem. Felhívtam Jani barátomat, hogy ha tudna melót próbáljon meg beszervezni, de ők szerencsés és megint ment Volt Fesztiválra ingyen VIP jeggyel, úgyhogy még ő sem tud semmi biztosat. Ez van, ha keresztülhúzza a sors a számításaimat. Miért is lehetne szerencsém?

Ami jó dolgok: van időm aludni, gitározgatni ( de csak akusztikuson itthon, kicsit bosszant ez is ), filmet nézni, családdal lenni, de hosszabb távon ezek is frusztrálóak tudnak lenni. Most meg itt blogolok, hogy kb. 15 percre lefoglaljam magam.

Mentem bokszkesztyűben hangyát szedni…

Mint tudjuk, árvíz van a megyében ( azaz Hobbitfalván ), ezért késett is a személyvonat Szombathelyről, meg Rátótnál kellett leszállni, nem baj, hazahoztak kocsival. Érdekes látvány volt a vízben úszó piac, és a volt gimim sportpályája, az biztos. Aminek viszont tényleg örültem, az az esti áramszünet. Még jó, hogy a kevés fény miatt még olvasni sem tudtam, így gyertyafénynél hallgattam zenét, aztán lefeküdtem aludni. Régóta nem aludtam ilyen jót, tíz óra alatt valamennyire kipihentem magam végre

És tudom, meghalt Michael Jackson, ez talán nem reklámfogás, de lehet hogy csak hazatelefonált. Tudom, ez gonosz volt, de öt perc alatt húsz helyen láttam kiírva a hírt, plusz háromszor a tévében, kicsit már zavart. Mindegy, R.I.P.

Elment a mai nap is. Könnyes búcsút veszek ettől a félévtől/tanévtől, ősszel jön a harmadik évad, remélem tele lesz izgalommal, mókával kacagással, szomorkodással, és legyen akció is, csak a rend kedvéért. Majd szabotáljuk a Vásárhelyi Napokat, a szilárdságtant átrakjuk a szabadon választható tárgyak listájára 2 kreditért, a dékánnal lepacsizunk és kitűzzük a kalóz zászlót a K épület tetejére. Jee. ( kis statisztika, már 79 kreditem van, tudom, ez karcsú két év alatt, de  hozzáteszem hogy 60 kellett ahhoz hogy maradhassak )

Pihenésképpen elmentünk moziba, robotos filmre. Az első jobban tetszett mindkettőknek, de nekem bőven elég volt ez is ahhoz, hogy levezessem a feszültséget. A mellettem ülő geek-et azért felnyársaltam volna a film végére, meg azokat is akik végig a vászon előtt mászkáltak ( egy feliratos filmen, mert szinkronos az sucks ). Ezentúl meg csak a Corvinba és a Mom Parkba járunk moziba, meg esetleg ide át a “szomszédba”, ha őszre megépül.

Holnap hazamegyek, remélhetőleg egy-másfél hét pihenés után újult erővel tudom belevetni magam a nagyváros forgatagába, és dolgozhatok jó kis magyar forintér’, hogy aztán nyáron elszórhassam csekkekre, meg sörre, meg nyaralásra meg egyébre. Valószínűleg sok érdekes dolog nem fog addig történni, jó lesz kicsit lazítani.

Olyan édes ez a szó így két hónap szenvedés után. Reméljük elkezdődik ( vagy folytatódik? ) az aranyélet. Csáó.

matek buktaaaaa