Furcsa érzés volt megint a saját ágyamban aludni. Főleg, hogy az állomáson édesanyám azzal fogadott, hogy ki lett festve a szobám, talán tetszeni fog. Mivel édesapám festő, ezért azt már tudom, hogy a minőséggel soha nincs baj, és a színekhez is ért, de mivel engem fel sem hívtak, hogy ugyan már milyenre szeretném, ezért aggódtam egy kicsit. Szerencsémre a színvilág, amit már két éve mondogatok apámnak, azt eltalálta, csak én mégsem így akartam, de majd talán téli szünetben feldobom valami mintával a szobát.
De visszatérve az alvásra. Annyira megszoktam már a zajos, mindig világos fővárosi éjszakákat, hogy itthon már szinte képtelen vagyok csendben és sötétben aludni. A tévét bekapcsolva hagytam, és fél óra alatt csak sikerült elaludnom. Innentől számítva kellemes volt a puha takaró és a nagy franciaágy, köszönöm neked Praktiker!
Azért is furcsálltam a dolgot, mert visszatért a gyermekkori állapot. Mikor kicsit voltam, féltem éjszaka. Nem sok mindentől féltem, csak a pókoktól, meg a sötéttől. Az óriási ötvenegynehány négyzetméteres lakásban esténként csak fényárban úsztatott lakásban mertem közlekedni. Nagyban hozzájárult ehhez a paranoiához édesapám és “szeretett” nővérem kedvenc hobbija, az X-Akták bámulása minden héten. Engem már a hülye zenéjétől is kirázott a hideg akkor, most már szerintem vérgáz, de mindegy is. Aztán ott volt még az én hülyeségem, az hogy szerettem Alien-Predator filmeket nézni, meg Jurassic Parkot, Szörnyecskéket, és bizony egy 5-6-7 éves gyerek lelke megsínyli ezt, főleg akkor, ha a dínókat először VHS-en és német nyelven látja (RTL kalózkodás).És persze ne feledkezzünk meg nagybátyám ( a legfiatalabbik ) szobájában megtalált Paranormális tevékenységek című nagy sikerű képekkel illusztrált könyvről sem.
Aztán ez pár év iskola után ez lecsengett, onnantól kezdve teljes sötétségben, csendben, és nyugalomban aludtam legalább egy évtizedig, persze időnként felkeltem táplálkozni. Most meg megint zavar hogy nem óbégat a csöves az ablak alatt, nem zörög össze-vissza a sárga villamos, vagy egyszerűen csak nem buliznak a pizzások szemben ( a Pokolgép-imitátor karaoke hős szomszédot tényleg csak említés szintjén ). De legalább most nem tanultam a hétvégén, ez is valami :]






