
Mielőtt elkezdeném leírni, azt amit szeretnék, mindenek előtt nézzétek meg ezt a bejegyzést. Mivel nem akarok más tollaival ékeskedni, nem szúrom be ide is a klipet, csak azért írok külön bejegyzést, mert nem akarok kommentekbe bonyolódni. Remélem megérted ZooLeee.
Szóval, mint láttátok, kijött az új Tankcsapda klip, igazi, tévében leadós video, nem valamiamerikás koncertklip. Először magát a kisfilmet venném górcső alá. Tetszik, tömören ezt tudom elmondani. A börtönös, vagy korbonctermes zenés betétek jók, végre nem ugrabugra az egész, mint pl. az Elektromágnesben, és a többi jelenetet is megértem, legalábbis számomra azt mutatja meg, mennyire is romlott ez a világ, persze ezt általában más dalaik témáját képezi, de itt legalább a klipben is megmutatják. Tetszenek az effektek is (mikor látszik pl. Lukács koponyája egy felvillans erejéig), egyszóval mondhatjuk, hogy valamit alkotott végre a rendező. De jelen esetben nem ez a legfontosabb, lássuk mit tud a dal.
Mivel én nem vagyok zenész, sem kritikus, csak egy egyszerű Tankcsapda “rajongó”, tehát nyilváníthatok értelmes véleményt szerintem. A zene alapja tetszik, nem egy bonyolult szösszenet, de a Tankcsapda sosem volt egy Dream Theater, szóval ezt megbocsájthatjuk. Először itt-ott kicsit kuszának éreztem, de két-három hallgatás után már nem zavarók az ütemváltások. A zenekarban mindig is azt szerettem, hogy a hangszerek jól kihallhatók, így nemcsak a lábdobok (már egyre erőteljesebben használja Fejes a duplázót), hanem igen keményem a basszust is végre hallja az ember, még úgy is, hogy látszólag egy gitársáv van (pedig gondolom nem, csak ugye egy gitáros veszi fel a stúdióban az összeset). Annyit mondjuk elmondanék, hogy először abszolút nem mondtam volna rá, hogy tipikus TCS szám, és ha nem Lukács énekelné, talán ez még erősebb lenne, de azért szeretjük így is.
Tehát a klip, zene jó, lássuk a szöveget. Én azt mondom, hogy Lukács így túl a negyvenen kicsit kezd kimerülni, ha a témákból nem is (bár ez legtöbbször hasonló, nem baj, nem is lehet minden számban újat mutatni), de a rímeket, illetve egyes kifejezéseket már kicsit erőltetettnek érzem, de ez sajnos már az utóbbi lemezen is így volt. Az sem tetszik, hogy néha a mondatok szavai, szótagjai nem férnek el egy “sorban”, és kicsit kesze-kusza lesz egy versszak. De ezeken szemet lehet hunyni, ez legyen az új albumon a legrosszab szám, és akkor nem lesz baj. Én azt mondom, hogy a magyar mainstream zenei piacon, ez még mindig az egyik legjobb produkció, főleg a koncertek, persze van sokkal több jó zenekar, Subscribe például, de az öregeket sem kell elfelejteni.
Kíváncsian várom majd az albumot!